Az elemi kardok története - Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő előzménye
1. rész. A négy elemi kard legendája
by Yilsrana&Kaita

Unalom. Ezt érezte egy fiatal lány, aki egy domboldalon állt. Hosszú, ezüst hajába belekapott a szél. Világoskék szemei unottan fürkészték a tájat. Két kard volt az oldalára kötve. Hátára Íj és nyílvesszőkkel teli tegez volt erősítve. Fehér haorit, piros hakamát, és vértet viselt. Homlokán három világoskék, csillag alakú jel volt látható. Arcán két pár kék méregcsík volt. Ilyen méregcsíkok voltak a csuklóin is. Hegyes füleit félig eltakarta leomló hajzuhataga. Felemelte karmos kezeit, és egy tincset a füle mögé igazított. Sóhajtott egyet, így láthatóvá váltak hegyes, agyarhoz hasonlító fogai.
Ő volt Yilsrana, Észak egyik hercegnője, Yilsrayen egyik leánya.
És félszellem volt, bár ereje jócskán felülmúlta mivoltát.
Ez valószínűleg annak volt tudható, hogy apja tigrisszellem, anyja pedig halandó miko és boszorkány volt. Édesanyja. Zoenna, Midoriko miko egyenes ági leszármazottja.
Yilsrana hirtelen vérszagot érzett meg. Sok ember vérének a szagát. Ezen kívül szellem szagot is érzett.
-Egy vagy két szellem. -morogta Yilsrana, miközben szimatolt. -Már úgyis unatkoztam, de ezek a szellemek nem lesznek komoly ellenfelek.
Yilsrana behunyta a szemét, és nyugalmat erőltetett magára, ami most nem volt nehéz, lévén az unalom már majdnem megölte.
Elindult arra, és egy földig rombolt faluba jutott. Minden felé a legyilkolt falusiak tetemei. Yilsrana egy pillanatra behunyta a szemét. Gyűlölte az olyan szellemeket, akik képesek védtelen, falusi halandókat, asszonyokat és gyermekeket is lemészárolni. Két hatalmas szellem még mindig ott rombolt. Két behemót, de nem különösebben erős szellem. Yilsrana rájuk nézett, és megállapította, hogy felesleges felöltenie valódi alakját (ami egy hatalmas, hófehér, kb. tíz méter magas szellemtigris) hanem egyszerűen kézbe vette íját, és egy nyílvesszőt illesztett a húrra.  Célba vette az egyik szellemet, és lőtt. A nyílvessző valami vakítóan kék fénnyel kísérve eltalálta a szellemet, ami azonnal elpusztult. A másik szellem Yilsrana felé rohant. A hercegnő a levegőbe ugrott, és méregkarmaival tökéletes pontossággal találta el a szellem torkát. Mire a szellem a földre zuhant, már halott volt. Az egyik még élő, de már haldokló falusi megfogta Yilsrana bokáját.
-Figyelj rám. -kezdte a falusi. -Meg kell találnod az elemi kardokat.
-Miket? -kérdezte Yilsrana.
-Midoriko mikonak volt négy iker lánya, akik közül mindegyik parancsolt egy-egy elemnek. Ők voltak az elemek papnői. Mind a négy készített egy kardot., mibe beleöntötték hatalmukat. Ha a kardok rossz kezekbe jutnak a világ hatalmas veszélybe kerül. Keresd meg őket félszellem papnő. Keresd meg... és őrizd őket....
A falusi meghalt.
Yilsrana felsóhajtott.
-Hát, most úgy sincs jobb dolgom. -mondta magának, aztán elindult arra, amerre az ösztönei vezették.
"Ha a kardok Midoriko lányaié voltak, végül is családi dolog." gondolta Yilsrana. "Meg amúgy is, ha veszélyes a világra nem fogom hagyni. Semmi kedvem hagyni, hogy elkezdjék elpusztítani a világot. És ha nálam vannak, más nem használhatja őket rosszra. Én meg nem vagyok rossz."
Yilsranának két kardja volt, egyik, a Seikatsu, amit Toutosai a lány egyik agyarából kovácsolt, a másik, pedig a Toorsa, amit szintén Toutosai kovácsolt, de Yilsrayen nagyúr egyik agyarából.
Út közben Yilsrana emlékei között kutatott, hogy vajon hallott e már az elemi kardokról. És hirtelen eszébe jutott, amit még édesanyja mesélt neki.
"Az elemi kardok külön, külön is hihetetlen erőt képviselnek. A négy őselem közül, víz, tűz, föld, és levegő, mindegyik kard ural egyet. Ha a négy kard egy személynél van, az sebezhetetlenné válik, és ha ártó szándék vezérli elpusztíthatja az egész világot."
Zoenna egy estén mesélt a kardokról Yilsranának.
A hercegnő most családjáról kezdett gondolkozni. Tizennégy testvére volt. Hét idősebb, teljesen szellem, kik az apja első házasságából születtek, és hét fiatalabb, hozzá hasonló félszellem.
Hirtelen előpattogott egy apró, bolhadémon nő Yilsrana ruhájából, és letelepedett a hercegnő vállán.
-Mit fogsz tenni úrnő? -kérdezte a bolha.
-Ryunga, most gondolkozom. -mondta Yilsrana -Ne idegesíts, különben gyalog mész tovább!
-Igen úrnő! -cincogta Ryunga, és befejezte a beszédet.
Yilsrana felemelkedett a levegőbe, és repülve folytatta útját. Fogalma sem volt róla, hogy hol keresse a kardokat, de biztos volt benne, hogy előbb utóbb beléjük botlik valahol.
Igen. Biztosan bele fog botlani a kardokba, és velük együtt pár erős, és beképzelt démonba, akiket megint neki kell majd átküldenie a másvilágra.

Folytatjuk...